Ormánsági kalandozások – sorozatunk még néhány éve indult és kis pihenőt követően folytatjuk, jelen esetben Kórós településsel, mely Harkánytól nyugatra, az Ormánság szívében helyezkedik el.

A természetjáró.hu Facebook és weboldalán találtunk rá ezekre a nagyon szép fotókra, melyek Abelovszky Tamás keze munkáját dicsérik és a Kórósi református templomot örökítették meg.

Kórós egy kicsiny, ám annál jelentősebb település Dél-Baranyában, az Ormánság területén. Bár lakosainak száma napjainkban csupán néhány száz főre tehető, a falu történelme, hagyományai és különleges természeti környezete miatt kiemelkedő helyet foglal el a régióban.

A falu legnagyobb büszkesége a református templom, amely a 13. században épült román stílusban, majd a 15. században gótikus jegyekkel bővítették. A templombelső különleges kazettás mennyezete 1793-ban készült, festett virágmintás és népi motívumokkal díszített. Ez a templom nemcsak vallási központ, hanem a magyar népi építészet egyik kiemelkedő emléke is, mely ma műemlékvédelem alatt áll.

Kórós környezete is rendkívül gazdag: a falu a Dráva árterének közelében fekszik, így a tájat rétek, ártéri erdők és holtágak teszik változatossá. Ez a terület különösen értékes ökológiai szempontból, és része a Duna-Dráva Nemzeti Parknak is. A természetjárók és madármegfigyelők gyakran keresik fel a környéket, hiszen a környező vidék ritka növény- és állatfajoknak ad otthont.

A falu kulturális életében fontos szerepet tölt be a népművészet és a hagyományőrzés. A helyiek büszkén őrzik az ormánsági népi kultúrát, a hagyományos viseletet, az ételeket és a népdalokat. Különösen ünnepnapokon elevenednek meg a régi szokások, ilyenkor a falusiak kézműves foglalkozásokat, néptáncbemutatókat és közös étkezéseket szerveznek.

Kórós tehát sokkal több, mint egy apró falu a térképen. Ez a település az Ormánság szívében egy élő emléke a magyar népi kultúrának, egy olyan hely, ahol a múlt és a jelen békében megfér egymás mellett, és ahol a látogatót mindig nyitott szívvel fogadják.