A farsang eredete részben vallási, részben polgári. Olyan mozgóünnep ez, amely minden évben Vízkereszt napjától hamvazószerdáig tart, azaz idén 2025.01.06.-tól 2025.03.05.-ig.

De vajon ismerjük-e pontosan eme hagyomány eredetét, jelentését, szimbolikáját? Ennek próbálunk utánajárni a Divina Boutique Hotel Blogján.

Honnan ered a farsang elnevezés?

A farsang elnevezés osztrák ill. bajor nyelvterületről ered, egyes források szerint első előfordulása a 13., míg mások szerint 15. századra tehető és eredetileg a

„Fastenschank”

kifejezésből származik. Szó szerinti értelmezésben ez „böjti kocsmát” jelent, ami elég egyértelmű utalás a keresztény húshagyókedd eseményére, amikor is a nagyböjt előtti utolsó lehetőség adódott az állati eredetű fehérjék, valamint némi alkohol szervezetbe történő bejuttatására. 🙂 Latin országokban ugyanezen időszakot

„carneval”

szóval illetik, így talán már az is feltűnhet néhány kedves Olvasónknak, hogy miért esik egybe pl. a Velencei karnevál időpontja a magyar farsangéval. Külön érdekesség, hogy ezen kifejezés szintén a húshagyókeddhez köthető, mivel a szó eredete a „carnelevare” kifejezésig nyúlik vissza, aminek a jelentése: „húst eltávolít”.

Farsang eredete – az ünnepi időszak állomásai

Az ünnepi időszak két fő részből tevődik össze:

• Egyrészt ókori népek télűző és tavaszváró szokásaiból, melyek szinte mindegyikénél a maszkírozással képletesen a sötét téli „szellemvilág” hanyatlását és a természet újjáéledését szimbolizálták
• Másrészt a késő-középkori reneszánsz időszak keresztény időszakából, amikor is a sötét középkor után az egyház is befogadta és saját értékrendszere szerint kezdte a hívők körében már bevett szokásokat „népszerűsíteni”

A kora-középkorban gyakorlati oka is volt annak, hogy miért nem engedték böjt előtt a dorbézolást, akkoriban ugyanis az egyház tekintélye és szigora szempontjából igen veszélyes engedékenységnek, Isten elleni tettnek számított volna a hívők számára megengedni egy csoportos össznépi mulatozást.

Azonban a gyakorlat mást mutatott, az átlagemberek mulatni szerettek volna, várva a tavaszt, így a reneszánsz időszakkal e tekintetben is megújult a keresztény egyház és végül a karneváli időszak a hívők életének is szerves részévé vált.

Mára pedig már szinte vallástól függetlenül világszerte megfigyelhetjük, miként lett része ezen időszaknak a karneválozás.

Farsang eredete – magyar vonatkozások

Magyar népi viszonylatban – ahogy már említettük – leginkább a germán hagyományok átvétele ment végbe, maszkos – jelmezes felvonulások formájában, mint amilyen pl. a busójárás vagy az 1500-as évekből származó Cibere Vajda és Konc király párviadalának alakoskodó játéka is (melyhez egyébként a magyar népi színjátszás kezdetét is sokan kötik).

E mellett az arisztokrácia fényűző életébe remekül passzoló álarcos bálok is gyökeret eresztettek a hagyományok palettáján, elsőként Hunyadi Mátyás idejéből származnak írások a karneválozás itáliai – francia gyakorlatának adaptálásáról.

Jó példa – vagy talán épp nem az – a Mohácsi Busójárás, amely a török kiűzése után betelepített szláv népcsoport, a sokácok hagyománya a karneválra, mely követi a tradicionális európai szokásokat, annyiban azonban mégiscsak egyedi, hogy a legenda szerint a törökök kiűzéséhez is köthető eredetű – innen származnak az ijesztő maszkok, hangos robbanások, máglya rakás cselekményei is.

Napjainkban is kettősség figyelhető meg, ha a farsangi időszak eseményeire gondolunk, legyünk akár a mohácsi busójárás, akár a Velencei karnevál résztvevői, látogatói.

Természetesen mindez a szellemiség az ételekben is megmutatkozik, a böjt előtti időszakban jellemzően sok hús, tepertő, kolbász, káposzta, kocsonya, pogácsa, farsangi fánk (pampuska), forgácsfánk (herőce) a jellemző.

Adjuk hát meg a módját és élvezzük ezeket a finom ételeket addig, amíg el nem jön a húshagyókedd! 🙂

Forrás: wikipédia